Kisméretű tégla

A múlt század legelterjedtebb építőanyaga

Egyes források szerint agyagtéglát már időszámításunk előtt 10000 évvel is ismerték, természetesen helyesebb ezt az információt úgy kezelnünk, hogy agyagból készített téglatest alakú építkezéshez használt anyagot ismerték és alkalmazták. Szintén ebből a forrásból származik, hogy a sajtolásos technológiával gyártott téglákat Mezopotámiában kezdték alkalmazni, mégis igazi minőségi ugrásnak az i.e. 3000 környékén, az égetett tégla megjelenése számított. Ezt az építőanyagot már valóban nevezhetjük téglának, hiszen az égetéssel az időjárásnak jobban ellenálló termékké vált a tégla. Nagyobb teherbírásának köszönhetően (korábbi elődeihez képest) tartósabb és monumentálisabb alkotások alapanyagául is szolgálhatott ettől kezdve a tégla. A Római Birodalomban elterjedten alkalmazták az építkezéseken, a mai nevének eredete is ide nyúlik vissza, ugyanis a rómaiak nevezték tegolának a téglát.

Az alakja még jelentősen eltért a mai kisméretű tégla alakjától. Inkább átmenetként érdemes elképzelni a cserép és a tégla között, egy zömök cserépként, vagy egy nagy, lapos téglaként. Ennek megfelelően a funkciója is univerzálisabb volt, mint amit ma szánunk a kisméretű téglának, hiszen tetőfedésre is használták, nem csak falakat raktak belőle. Bár a római építészetnek a leghíresebb alkotásai a monumentális vízvezetékek, miközben ezeknek az alkotásoknak a képeit csodáljuk, nem godolunk bele, hogy a vízvezeték hálózatuknak a kisebb (kecsesebb) részei is a téglához kötődnek. Hiszen az egyes fogyasztókhoz keskenyebb vezetékeken, ejtőcsöveken juttatták el, amik égetett kör, vagy félkör keresztmetszetű cserépedényekből épültek fel. Ezeknek az alapanyaga a téglához hasonlóan agyag volt, és a készítes bizonyos technológiai lépései is megegyeztek.

Világszerte elterjed a tizenharmadik századra bizonyos források szerint, de ezt érdemes némi fenntartással kezelnünk, hiszen az akkori "ismert világhoz" nem szokás Ausztráliát, Amerikát, az Antarktiszt, de még Afrika belsőbb részeit sem sorolni. Az országok szegényebb rétegeihez a tizenhetedik század technikai újításai tették lehetővé az eljutását, egy századdal később, már a tömegtermelésére is megoldás született. A tizenkilencedik század gépesítései pedig lehetővé tették, hogy egyeduralkodó építőanyaggá váljon és kiszorítson szinte minden egyéb építkezési módot. Ideális ipari termékké vált a tömeggyártásának köszönhetően.

A kisméretű tégla méretei, minősége

Ma Magyarországon kétféle kisméretű téglát szokás megkülönböztetni. A régi kisméretű téglát, amelynek méretei 6,5x14x29, a II. Világháború előtt gyártották, igen jó minőségű anyagból készült, és gyakran igen szép pecsét díszíti, ami az adott téglagyár márkajegye volt. A világháborút követő gyors újjáépítés alatt vezették be az új szabványt a kisméretű téglára. E szerint 6,5x12x25 centiméteres élei lettek. A minősége alul marad a régi kisméretű téglák minőségével szemben, viszont a gyártásához kevesebb nyersanyagra van szükség, és ez az előny egybe vág a mai piaci helyzet érdekeiben, a valamikori újjáépítés szükségszerüségeivel is.

Mára már igen sok féle tégla megjelent a piacon, javítva a tégla előnytelen tulajdonságait, a rossz hőszigetelő képességét. Természetesen ezeknek a termékeknek óriási reklámja van, amiben természetesen a bolhányi előnyöket elefántnyira nagyítják. Ennek megfelelően az emberek többsége vakon hisz is a téglából való építkezésben, és számukra szóba sem jöhet egyéb alternatív, körszerűbb technológia, ha építkezni szeretnének.

Kisméretű tégla linkcsere oldala

Lépés Rádió

Segítség sérült emberek számára